Foszfor-nitrid
| Foszfor-mononitrid | |||
| |||
 |
| ||
| IUPAC-név | Azanilidinfoszfán | ||
| Más nevek | Foszfor-nitrid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 17739-47-8 | ||
| PubChem | 117441 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | PN | ||
| Moláris tömeg | 44,981 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A foszfor-mononitrid szervetlen vegyület, képlete PN. Mivel csak foszfort és nitrogént tartalmaz, a vegyület biner nitrid.
Ez a csillagközi térben észlelt első foszforvegyület.[1] Rotációs spektruma segítségével észlelték.[1] Ezenkívül a Jupiter és a Szaturnusz légkörében is megtalálták.[2]
Előállítása[szerkesztés]
A foszfor-nitrid előállítható trifoszfor-pentanitrid (P3N5) bontásával 800 °C-on, nitrogén melléktermékkel:[3]
Ismert azidofoszfin molekularészletet a központi gyűrűjén tartalmazó antracénszármazék prekurzor, mely nitrogénre, antracénra és foszfor-nitridre bomlik 30 perces felezési idővel.[4] Vas(IV)-nitrid és molibdén(VI)-foszfid komplexekkel sikerült stabil foszfor-nitrid hídligandumot tartalmazó átmenetifém-komplex előállítása is 2020-ban.[5]
A foszfor-nitridet a Földön először gázfázisban észlelték, majd fagyott kriptonmátrixban izolálták, azonban mintegy 10 K felett a monomer nem stabil – irreverzibilisen P3N3 trimerré válik.[5]
Jellemzők[szerkesztés]
A monomer PN metastabil a P2-ra és N2-re való bomlásra nézve:
Alacsonyabb hőmérsékleten a PN színtelen polimereket alkot. Ezenkívül ismertek sárga–barna polimerek nitrogéntöbblettel (PxN, ).
A PN kötéshossza 149,1 pm, ami megfelel a hármas kötésre számított értéknek (150 pm).[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Turner, B. E. (1987). „Detection of interstellar PN – The first identified phosphorus compound in the interstellar medium”. Astrophysical Journal Letters 321 (1), L75–L79. o. DOI:10.1086/185009.
- ↑ Viana, Rommel B. (2009). „A quantum chemical study on the formation of phosphorus mononitride”. Chemical Physics 363 (1–3), 49–58. o. DOI:10.1016/j.chemphys.2009.07.008.
- ↑ a b Arnold F. Holleman, Egon Wiberg, Nils Wiberg. Lehrbuch der anorganischen Chemie, 101, 789. o.
- ↑ André K. Eckhardt, Martin-Louis Y. Riu, Mengshan Ye, Peter Müller, Giovanni Bistoni, Christopher C. Cummins (2022. június 13.). „Taming phosphorus mononitride”. DOI:10.1038/s41557-022-00958-5. PMID 35697930. (Hozzáférés: 2023. augusztus 22.)
- ↑ a b Jorge L. Martinez, Sean A. Lutz, Daniel M. Beagan, Xinfeng Gao, Maren Pink, Chun-Hsing Chen, Veronica Carta, Pierre Moënne-Loccoz, Jeremy M. Smith (2020. szeptember 1.). „Stabilization of the Dinitrogen Analogue, Phosphorus Nitride”, 1572–1577. o. DOI:10.1021/acscentsci.0c00944. PMID 32999932. (Hozzáférés: 2023. augusztus 22.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphorus mononitride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphor(III)-nitrid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
