Feng-kan
| Feng-kan | |
 | |
| Élete | |
| Született | Kína |
| Nemzetiség | kínai |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Alkotói évei | Tang-kor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feng-kan témájú médiaállományokat. | |
Feng-kan (egyszerűsített kínai: 丰干; hagyományos kínai: 豐干; pinyin: Fēnggān; magyar népszerű: Feng-kan; japánul: Bukan; kb. 9. század) a Tang-dinasztia második felében élt csan-buddhista szerzetes, költő. Han-san () és Si-tö () mestere, ők együtt alkotják „a tientaj ()-i három szent” (Tientaj szan-seng () 天台三聖) csoportját.
Élete[szerkesztés]
Életével kapcsolatban semmilyen hitelt érdemlő forrással nem rendelkezünk. Annyit lehet tudni róla, hogy a remete-költő Han-san () barátja volt, illetve ő talált rá Si-tö ()re (Lelenc), akit aztán magával vitt a kolostorba. Feltehetően hármuk közül ő lehetett a legidősebb, Si-tö () és Han-san () is úgy hivatkoznak rá, mint mesterükre. A Tang-kor összes verse (Csüan Tang si () 全唐詩) című antológiában versei előtt a következő rövid életrajza olvasható:
„Feng-kan () csan () mester a Tientaj ()-hegyen, a Kuocsing () kolostorban nappal közönséges, rizsen élő szerzetes volt, éjjel pedig bereteszelt ajtaja mögött dúdolgatott. Egy nap tigrisen lovagolva fenyvesek ösvényén érkezett Kuocsing ()be, végigjárva a sétányokat prédikált. Mindenki nagyon megijedt. Egyszer a fővárosban, az udvarban kigyógyította Lü-csiu () helytartót betegségéből. Mikor Lü-csiu ()t kinevezték Tajcsou ()ba, meglátogatta a Kuocsing () kolostort, s érdeklődött, merre van Feng-kan () csan () mester lakása? Mondták, hogy a szútrák raktára mögött, nem embernek való helyen. Mindig van egy tigris, mely időnként arra jár és bömböl. Lü-csiu () megérkezvén oda benyitott, de csak tigrisnyomokat látott. A szobában a falon máig fennmaradt két verse.”
– Csongor Barnabás fordítása
Költészete[szerkesztés]
Már az életrajzból is kiderül, hogy mindössze két verse maradt fenn. Az első egyfajta önéletrajz, amelyben nem csak két társáról tesz említést, de minden mondatából átsüt a csan ()-buddhizmus szellemisége:
Egymagam jöttem a Tientaj ()-hegyre,
vagy tízezernyi utat megtettem.
Egész éltem, mint fellegek s vizek:
jövök és megyek a végtelenben.
Kötelmek nélkül nem nyüzsgök soha,
megbékélten járom Buddha útját,
míg görbe, világi útra vágyók
seregét bosszúsan gondok nyúzzák.
Kábán süllyednek hullám-tengerbe,
Három világban forognak egyre.
Be szánalmasak e „szellem lények”,
határolt mindnek léte, végzete.
Fényesség szemhunyás alatt támad,
élet s halál mégis porral fedett.
Csak Han-san ()nal látogatjuk egymást,
s gyakorta Si-tö () is felkereshet.
Beszélünk szívről, szólunk a Holdról,
a hatalmas Űrről: mily végtelen.
A Dharmadhátunak sincs határa,
az egyetlen Tan mindenhol éljen!
(Tokaji Zsolt fordítása)
A második négy soros költeménye, amely az úgy nevezett 5 szótagos „csonkavers” (csüe-csü ()) formában született a csan ()-buddhizmus egyik legismertebb költeménye:
Valójában nem létezik semmi,
nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
mért ücsörögnél mélyen merengni?
(Tokaji Zsolt fordítása)
Ábrázolása[szerkesztés]
Feng-kan () akárcsak Han-san () és Si-tö () kedvelt figurája a kínai piktúrának. Az életrajzában szereplő tigris az utókort is megihlette, épp ezért Feng-kan ()t gyakorta tigris hátán szunyókálva szokták ábrázolni.
Források[szerkesztés]
- A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7
