Fáy István (zeneszerző)
| Fáy István | |
_F%C3%A1%C3%BF.jpg) | |
| Született | 1807. augusztus 12.[1] Kassa[1] |
| Elhunyt | 1862. március 17. (54 évesen)[1] Füles[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Minorita templom |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fáy István gróf (Kassa, 1807. augusztus 12. – Füles, 1862. március 17.[2]) zeneszerző, műgyűjtő, máltai lovag.
A fáji kastély[szerkesztés]
Fáji kastélyában évente háromszor „muzsikai akadémiákat” rendezett. Neves könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett, mintegy száz festményt a kastélyban állított ki. Könyvtára és gyűjteménye halála után szétszóródott.
Ő készíttette Marco Casagrande szobrásszal a fáji kastélyban ma is látható domborműveket.
Főműve[szerkesztés]
A Régi magyar zene gyöngyei című híres, öt füzetből álló gyűjteménye 1857 és 1860 közt jelent meg Bécsben. Ebben tévesen közöl a megelőző században élt Czinka Panna műveiből is (a Czinkának tulajdonított művek 19. századi keletkezésűek). A magyar zene története című műve kéziratban maradt.
A Liszt-vitában[szerkesztés]
Fáy egy cikkében, a Vasárnapi Ujságban finoman megvédte Liszt Ferencet, miután Magyarországon óriási felháborodást keltett a zeneszerző 1859-ben megjelent hírhedt „cigánykönyve” (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie), amelyben indiai eredetűnek nevezte a korábban még általa is magyar nemzeti zenének titulált magyar cigányzenét. Ő is tudatában volt Liszt tévedésének, de ezt írta: „azért hazafiságát ne bántsuk, mert ő sok áldozatot tett a haza oltárára, ámbár nem szóval, de tettel volt hazafi. Ő reá büszke lehet a nemzet. Talán csak elhamarkodásból történt állítása.”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. április 30.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
