Dzsakkóin
| Dzsakkóin | |
 | |
| A 2005-ben épült új Dzsakkóin | |
| Település | Sakyō-ku |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | Buddhist nunnery |
| Elhelyezkedése | |
 Dzsakkóin
Pozíció Japán térképén
| |
 é. sz. 35° 07′ 27″, k. h. 135° 49′ 16″Koordináták: é. sz. 35° 07′ 27″, k. h. 135° 49′ 16″ | |
 | |
| Dzsakkóin weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsakkóin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Dzsakkóin (寂光院, Hepburn-átírással: Jakkō-in) a japán buddhista tendai szekta apácakolostora a Kiotó fölötti Óhara hegyén. Állítólag Sótoku herceg alapította a 6. században, leghíresebb azonban arról, hogy családja, a Tairák kiirtása és fia, Antoku gyermek császár tengerbe veszte után ide vonult vissza a 12. század végén a fiatal Kenrei Monin anyacsászárné, s ha a Heike monogatari krónikának hinni lehet, egy alig öt négyzetméteres deszkaszobában tengette életét buzgó imádkozással majd 30 éven át. Ha a hegyoldalban hozzá vezető, végtelen hosszú kőlépcsőt leküzdötte az ember, az apró templomkertet – amely hajszálra olyan, ahogy a krónikában le van írva – övező sűrű erdő csendjében, a miniatűr kolostorépület fapadlójára telepedve s a közeli testvérintézményben, a Dzsikkóinben szolgáló ifjú szerzetes patetikus hangú Kenrei Monin-recitálását hallgatva valóban megérezhet valamit e 800 évvel ezelőtti, iszonyú magányból. A főépület 2000-ben gyújtogatás áldozatául esett, pontos mását 2005-re építették fel.
Források[szerkesztés]
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
Külső hivatkozás[szerkesztés]
- Fényképfelvételek a Dzsakkóinről Archiválva 2010. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben