Drótos László (kohómérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drótos László
Született1935. június 13. (88 éves)
Magyarország Lak
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakohómérnök
SablonWikidataSegítség

Drótos László (Lak, 1935. június 13. –) okleveles kohómérnök, a Diósgyőri Vasgyár (a volt Lenin Kohászati Művek) utolsó vezérigazgatója.

Tanulmányai[szerkesztés]

Iskoláit döntően Miskolcon végezte, és egész élete, munkássága ehhez a városhoz köti. Itt volt vasesztergályos ipari tanuló az MTH 100 sz. Intézetben, a Gépipari Technikumban érettségizett, majd a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett kohómérnöki diplomát. Mérnökközgazdász ismereteket két féléven át hallgatott a Miskolci Egyetemen. Mesterképző technikusi képzést Budapesten kapott. Budapesten és Moszkvában vezetői továbbképzésekben vett részt.

Munkássága[szerkesztés]

Miskolc város és az itt működő vaskohászati nagyüzem dinamikusan fejlődő évtizedeiben (1960, 1970, 1980) különböző beosztásokat, vezetői megbízatásokat látott el. Dolgozott esztergályosként, és művelettervezői, valamint időelemző, továbbá a Lenin Kohászati Művek termelőberendezései tervszerű karbantartását szervező technikusi beosztásban. 1958 és 1967 között az LKM műszaki-titkári feladatát látta el, 1967 és 1969 között a vállalat legnagyobb gyáregységének, az egyesített hengerdéknek termelési főmérnökévé nevezték ki. Az 1968-as gazdasági mechanizmusok remélt pozitív hatására 1969 és 1982 között Miskolc város vezetésében vállalt aktív szerepet. Tagja lett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Miskolci Bizottságában a várospolitikai osztályvezetői, majd a gazdaságpolitikai titkári és a városi első-titkári tisztségekre választották. Ez utóbbi feladatot 1982-ig látta el, amikortól kinevezték az LKM vezérigazgatójának. Innen, - az egyre bonyolultabb vállalatirányítási feladatokat és az ezekkel járó konfliktusokat is felvállalva - súlyos egészségi károsodással került korkedvezményes nyugdíjazásra 1989. január 1-től. Vezérigazgatósága időszakához kötődik a vállalati gazdálkodás veszteségességének megszüntetése, a világszínvonalú Kombinált Acélmű beruházásának befejezése és a termelés felfuttatásának biztosítása. Nevéhez fűződik az 1980-as évek végén jelentkező kényszerű "előremenekülés" stratégiájának és taktikájának kigondolása, a radikális vaskohászati szerkezetváltás programjának kidolgozása, és ennek megvalósítására a Borsodi Vaskohászati Tröszt 1989. január elsejével történő létrehozása.

A hazai ipar és gazdaság területén széles körű ismeretekre tett szert, s ezenkívül nemzetközi kitekintésre is alkalma nyílt. Szerepet vállalt a KGST vaskohászati szekciója vezetésében, szakmai tanulmányutakon, üzleti tárgyalásokon vett részt számos európai országban és járt az amerikai, kanadai, japán, kínai vaskohászati üzemekben is.

A Miskolci Egyetem akadémiai kutató státuszában dolgozott, továbbá óraadó tanári feladatokat látott el a 116. sz. Szakmunkásképző Intézetben és a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen.

Nyugdíjasként az ipari örökség védelmével és hasznosításával foglalkozik.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Kiváló Ifjú Technikus (1965)
  • Munka Érdemérem (1959.03.13.)
  • Kiváló Újító bronz fokozat (1967.11.)
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1973.11.07.)
  • Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozat (1976.12.02.)
  • MHSZ Kiváló Munkáért arany fokozat (1977.11.07.)
  • Ifjúságért Érdemérem (1978.04.04.)
  • Április Négy Érdemrend (1985.04.04.)
  • MHSZ Kiváló Munkáért aranyfokozat (1985.11.11.)
  • Debreceni Márton emlékérem (1987.03.27.)
  • Signum Aureum Universitatis egyetemi kitüntetés (1987.09.05.)
  • Közbiztonsági Érem aranyfokozat (1987.11.07.)
  • Kiváló Kamarai Munkáért díszoklevél (1987.11.07.)
  • Miskolc város oklevele az idegenforgalom támogatásáért, az ipari örökség helyszíneinek bekapcsolásán keresztül (2009.05.06.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]