Buj (település, Oroszország)

Buj (Буй)
Buj címere Buj zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kosztromai terület
Járás	Buji
Irányítószám	157000–157009
Körzethívószám	49435
Autórendszám kódja	44
Népesség
Teljes népesség	2100 fő (1850) 2300 fő (1856) 2132 fő (1857) 1913 fő (1877) 2161 fő (1895) 2223 fő (1896) 2624 fő (1897) 2929 fő (1906) 3046 fő (1907) 3255 fő (1909) 3337 fő (1910) 3398 fő (1911) 3467 fő (1912) 3536 fő (1913) 3689 fő (1914) 3873 fő (1915) 6900 fő (1917) 9932 fő (1926) 13 500 fő (1931) 20 400 fő (1939) 27 221 fő (1959) 25 000 fő (1967) 29 216 fő (1970) 28 256 fő (1979) 32 701 fő (1989) 32 800 fő (1992) 29 300 fő (1996) 29 200 fő (1998) 28 800 fő (2000) 28 500 fő (2001) 27 392 fő (2002) 27 400 fő (2003) 26 500 fő (2005) 26 200 fő (2006) 25 900 fő (2007) 25 330 fő (2008) 25 475 fő (2009) 25 763 fő (2010) 25 800 fő (2011) 25 179 fő (2012) 24 796 fő (2013) 24 531 fő (2014) 24 315 fő (2015) 24 097 fő (2016) 24 011 fő (2017) 23 809 fő (2018) 23 578 fő (2019) 23 233 fő (2020) 20 564 fő (2021)
Földrajzi adatok
Terület	21,2 km²
Elhelyezkedése
Buj Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 29′, k. h. 41° 31′58.483333333333, 41.516666666667
Buj Pozíció Kosztromai terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Buj témájú médiaállományokat.

Buj (oroszul: Буй) város Oroszország Kosztromai területén, a Buji járás székhelye.

Lakossága: 25 763 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Kosztromától 103 km-re északkeletre, a Kosztroma folyó partján, a Vjoksza mellékfolyó torkolatánál fekszik. Vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonal északi ágán. Itt csatlakozik a transzszibériai vasútvonalhoz a Szentpétervár–Vologda–Buj vasútvonal.

Története

1536-ban erődítményként alapították a kazanyi tatárok elleni védekezésül. Forgalmas kereskedelmi útvonalak találkozásánál jött létre. Az akkor még hajózható Vjoksza Galics várossal, a Kosztroma folyó pedig a Volgával teremtett vízi úton kapcsolatot. A 17. század elején, a zűrzavaros időkben lengyel csapatok pusztították. Előbb 1778-ban (1796-ig), majd 1802-ben ismét város és ujezd székhelye lett a Kosztromai kormányzóságban. Lakói főként zöldségtermesztéssel és faúsztatással foglalkoztak.

Erődje a 18. század második felére elvesztette védelmi szerepét. Helyén az 1781-ben készült városrendezési tervnek megfelelően új városközpont épült. A város életét meghatározó változást hozott a 20. század elején épített ún. Északi Vasútvonal megnyitása (1906 végén), ami hatással volt más ágazatok, kezdetben inkább csak a fafeldolgozó ipar megjelenésére is.

Gazdaság

A szovjet korszakban a vasút és a kiszolgáló létesítmények szerepe megnőtt. Emellett vegyipari és fafeldolgozó vállalatok, textil- és élelmiszeripari üzemek alakultak.

Napjainkban a vasút mellett jelentősek vegyipari vállalatai: tisztítószerek, tűzoltóporok és -habok, fémfelületek kezelésére használt anyagok gyártása (Ekohim) és műtrágyagyára. Egyik korábbi nagy fafeldolgozó társasága (Bujleszprom) 2007-ben felszámolással megszűnt. Buj közelében régóta tervezik egy nagy kapacitású atomreaktor építését. Újabb elképzelések szerint a létesítmény a várostól kb. 5 km-re, a Kosztroma folyó partján épülne fel.

2008-ban a városban műjégpálya, 2010-ben 2 km hosszú, világítással ellátott sípálya nyílt.

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Buj (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)