Bosányi Béla
| Bosányi Béla | |
 | |
| Született | Boszkowitz Albert 1858. szeptember 19. Székesfehérvár |
| Elhunyt | 1919. április 10. (60 évesen) Budapest VIII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | balneológus |
| Iskolái | Bécsi Egyetem (–1883) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bosányi Béla, Bossányi, Boszkowitz[1] (Székesfehérvár, 1858. szeptember 19.[2] – Budapest, Józsefváros, 1919. április 10.)[3] fürdőorvos, királyi tanácsos, Nyerges Ágnes (1920–1988) újságíró nagyapja.
Életpályája[szerkesztés]
Bosányi Zsigmond (1831–1896) és Adler Janka (1837–1906)[4] fiaként született zsidó családban. Tanulmányait a Pesti Királyi Tudományegyetemen és a Bécsi Egyetemen végezte, s utóbbin 1883-ban kapta meg orvosi oklevelét. 1885 őszén az olaszországi Meranóban telepedett le.[5] 1892-ben elfogadta a budapesti Szent Lukács gyógyfürdő rendelő főorvosi állását.[6] 1894-ben Fürdői Lapok címmel egy havonta kétszer megjelenő lapot indított, melynek szerkesztője és kiadó-tulajdonosa volt. 1898 szeptemberében Preisz Hugóval együtt részt vett a Liège-ben megrendezett nemzetközi balneológiái kongresszuson.[7] A következő évben királyi tanácsosi címmel tüntették ki a közegészségügy terén szerzett érdemeinek elismeréséül. [8] 1903 és 1914 között a Budapesti Orvosi Újság Fürdő- és vízgyógyászat című mellékletének szerkesztője volt. 1907 áprilisában kitüntették a szerb királyi Szent Száva-rend III. osztályú érdemrendjével, majd ugyanezen év júniusában a közegészségügy terén és a véderő érdekében szerzett érdemei elismeréséül az uralkodótól megkapta a Ferenc József-rend tiszti keresztjét.[9] 1910-ben a budapesti Sáros fürdőhöz került igazgató-főorvosi tisztségbe, majd a helyén létrehozott Gellért gyógyfürdőnek szintén igazgatója lett. Több magyar és külföldi folyóirat munkatársa volt. A Galilei szabadkőműves páholy főmesterévé választotta. A proletárdiktatúrától tartva öngyilkos lett.
Családja[szerkesztés]
Felesége Grünbaum Gizella (1866–1919) volt, Grünbaum Vilmos és Fein Paulina lánya, akivel 1897. február 9-én Budapesten kötött polgári házasságot.[10]
- Bosányi Margit (1888–1964). Első férje Bauer Aurél mérnök, második házastársa Fülöp Zsigmond (1882–1948) volt.
- Bosányi Béla István (1890–1913) orvostan-hallgató.
- Bosányi György (1894–?) vegyészmérnök. Felesége Maitinszky (Steinschneider) Olga (1895–1935) volt.
Művei[szerkesztés]
- 1889 Az uj kastély. Magyar Szemle 1
- A köszvény különös tekintettel a gyógykezelésre és életmódra. Monográfia. (Budapest, Singer és Wolfner)
- A téli thermalis kúrák és a meghűlés kérdése (Orvosi Hetilap, 1903, 52.)
- 1905 Der Winter- und Sommer-Kurort Sct.-Lukasbad - Heisse und laue Schwefelthermen zum Gebrauche für Aerzte und Kranke. Budapest.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 46869/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 1. oldal 58. sor
- ↑ Születési bejegyzése a székesfehérvári izraelita hitközség születési akv. 403/1858. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 1255/1919. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ Bosányi Zsigmondné halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 2204/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Meran”, Orvosi Hetilap, 1885. október 4. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Rendelő főorvos”, Orvosi Hetilap, 1892. március 20. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Balneológiai kongresszus”, Magyar Ujság, 1898. szeptember 26., 5. oldal (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Kitüntetett orvos”, Pesti Hírlap, 1899. augusztus 4. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Kitüntetés”, Pesti Hírlap, 1907. június 19. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése Grünbaum Gizellával a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 88/1897. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
