Anzsero-Szudzsenszk

Anzsero-Szudzsenszk (Анжеро-Судженск)
Anzsero-Szudzsenszk címere Anzsero-Szudzsenszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652470
Körzethívószám	38453
Népesség
Teljes népesség	30 200 fő (1926) 54 400 fő (1931) 69 000 fő (1939) 116 000 fő (1956) 115 628 fő (1959) 120 000 fő (1962) 116 000 fő (1967) 106 165 fő (1970) 103 000 fő (1973) 104 000 fő (1976) 105 114 fő (1979) 108 000 fő (1982) 109 000 fő (1986) 112 000 fő (1987) 107 951 fő (1989) 107 000 fő (1991) 106 400 fő (1992) 106 000 fő (1993) 106 000 fő (1994) 101 000 fő (1995) 100 000 fő (1996) 97 500 fő (1998) 95 000 fő (2000) 93 900 fő (2001) 86 480 fő (2002) 86 500 fő (2003) 84 600 fő (2005) 83 900 fő (2006) 83 200 fő (2007) 83 000 fő (2008) 82 806 fő (2009) 76 646 fő (2010) 76 600 fő (2011) 75 597 fő (2012) 74 990 fő (2013) 74 376 fő (2014) 73 705 fő (2015) 72 827 fő (2016) 71 787 fő (2017) 70 476 fő (2018) 69 253 fő (2019) 68 116 fő (2020) 66 583 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Anzsero-Szudzsenszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 05′, k. h. 86° 02′56.083333333333, 86.033333333333
Anzsero-Szudzsenszk Pozíció a Kemerovói terület térképén
Anzsero-Szudzsenszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Anzsero-Szudzsenszk témájú médiaállományokat.

Anzsero-Szudzsenszk (oroszul: Анжеро-Судженск) város Oroszország Kemerovói területén.

Népessége: 76 646 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Elhelyezkedése

Kemerovo területi székhelytől közúton kb. 100 km-re északra, a Kuznyecki-Alatau nyúlványaitól északra helyezkedik el. Közlekedési csomópont, vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal Novoszibirszk–Krasznojarszk közötti szakaszán. A fővonalból dél felé leágazó vasúti mellékvonal köti össze Kemerovóval.

Története

A tajgával borított körzetben a 19. század első felében csak néhány orosz falu jött létre, köztük 1845-ben Szudzsenka. Környékén 1897-ben kezdtek szenet bányászni, a közeli Anzserka mellett egy évvel később. Utóbbi a helyi Anzsera folyóról kapta nevét, előbbit a Kurszki kormányzóság Szudzsa nevű folyójáról és városáról nevezték el az onnan érkezett telepesek.

Az itt épülő vasútvonal mellett alakult ki a Kuznyecki-medence legrégebbi bányavidéke. A fellendülő bányászat miatt Anzserka és Szudzsenka népessége gyorsan növekedett. A szovjet korszakban újabb iparvállalatokat alapítottak, a hiányzó munkaerőt ukránok, beloruszok, tatárok, csuvasok, mordvinok, valamint kuláknak minősített orosz parasztcsaládok kényszeráttelepítésével pótolták. A két helység 1928-ban Anzsero-Szudzsenka néven egyesült, és a település 1931-ben városi rangot kapott (Anzsero-Szudzsenszk). Népessége ekkor már meghaladta a hetvenezer főt. A háború idején és után más nemzetiségűek érkeztek (örmények a Kaukázusból, németek a Volga-mellékről, észtek a Baltikumból, stb.), és 1947-re a város lélekszáma százezer fölé emelkedett.

Gazdasága a 21. században

A városhoz kapcsolódó szénbányászat a 2010-es évek végére nagyrészt megszűnt, bár 2020-ban a várostól északra egy új külfejtés megnyitását készítették elő (Scserbinovkai kőszén lelőhely). A széndúsító azonban továbbra is üzemel; eredetileg 1954-ben helyezték üzembe és a századforduló éveiben privatizálták.

A város nagy gépipari vállalata több mint százéves múltra tekint vissza, 2005 óta részvénytársasági formában működik. Bányagépeket, fúróberendezéseket, szállítószalagokat állít elő.

Az üveggyártás 1947-ben kezdődött, a város üveggyára elsősorban ablaküveget állított elő a szibériai városok számára. Az 1970-es években már korszerűsítésre, új technológiák átvételére lett volna szükség, de ez elmaradt. A piaci viszonyokra való áttéréskor, az 1990-es években a korszerűtlenül termelő gyár nem bírta a versenyt és csakhamar csődbe ment, 2002-ben végleg bezárt. Hasonló sorsa jutott a város nagy textilkombinátja is.

A vegyészeti és gyógyszergyár a moszkvai Szemasko Gyógyszergyár evakuált berendezéseivel 1942-ben kezdte meg a termelést. A Szovjetunió felbomlása utáni években, 1996-ban és 2002-ben is csődeljárás alatt állt, termelése lényegében megszűnt, csak infúziós oldatokat készített. Végül a Cipruson bejegyzett Avexima Ltd. többségi (99%) tulajdonában álló Avekszima Szibir Rt. (ОАО Авексима Сибирь) vásárolta meg. A korszerűsített üzemek egy részében 2014 végén indult újra a gyógyszergyártás.

2006-ban gazdasági társaság alakult a rétegelt lemez gyártás meghonosítására. A gyártást 2011-ben készültek beindítani, de időközben a külföldi partnercég kihátrált a projektből, és a társaság csődbe ment. Az ingatlan tulajdonjogát a csak részben felépült gyárral 2020 nyarán egy voronyezsi cég vásárolta meg.

Közvetlenül a város mellett nagy kőolajfinomító épült és 2013-ban kezdett termelni. Bővítését, az építkezés második lépcsőjének befejezését 2020 végére ígérték.

Kultúra, felsőoktatás

1945-ben lelkes műkedvelők színházat alapítottak és decemberben megtartották első bemutatójukat. Az előadásokat a kultúrház szűkös színpadán tartották. 1951-ben központi intézkedéssel a színházat, illetve a társulatot a Kemerovói terület másik ipari városába, Prokofjevszkbe helyezték át. A kultúrházat 1924-25-ben építették, az 1960-es években felújították és 1967-ben nyitották meg, majd 2007-ben ismét felújították.

A Kemerovói Állami Egyetem itteni filiáléját 1991-ben hozták létre. Az intézmény akkor még a tomszki egyetemhez tartozott és csak tanárképzéssel foglalkozott. 1998-ban átszervezték, akkor lett a kemerovói egyetem filiáléja. Nappali és levelezői tagozatán 2012-ben összesen több mint 2000 hallgató tanult. 2016-ban már csak 720 hallgatója volt és új felvételt nem is hirdetett, mivel akkor jelentették be, hogy a filiálét megszüntetik.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001) 
• История Анжеро-Судженска (androdionov.narod.ru, hozzáférés: 2020-10-27)