Émile Picard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Émile Picard
SzületettCharles Émile Picard
1856. július 24.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7]
Elhunyt1941. december 11. (85 évesen)[6][1][2][4][5]
Párizs[6][7]
Állampolgárságafrancia[8]
Foglalkozása
Tisztsége
  • president of the Mathematical Society of France (1884–1884)
  • elnök (1910. január 1. – 1910. december 31., Francia Természettudományi Akadémia)
  • elnök (1923–1924, Bureau des Longitudes)
  • a Francia Akadémia 1. széke (1924. november 27. – 1941. november 12.)
Iskolái
  • Lycée Michelet, Vanves (1864–1868)
  • Lycée Henri-IV (1868–1874)
  • École normale supérieure (1874–1877, doktorátus, matematika)
Kitüntetései
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Poncelet-díj (1886)
  • Grand prix des sciences mathématiques (1888)
  • Foreign Member of the Royal Society (1909. március 25.)[9]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1932. április 14.)[10]
SírhelyeMontparnasse-i temető (14)
Émile Picard aláírása
Émile Picard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Picard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Émile Picard (Párizs, 1856. július 24. – Párizs, 1941. december 11.) francia matematikus, egyetemi oktató, a valós és a komplex analízis, valamint a differenciálegyenletek kutatója.[11]

Pályafutása[szerkesztés]

Apja egy selyemgyár vezetője volt, aki 1870-ben a porosz–francia háború során, Párizs ostroma alatt halt meg. A család – Émile, öccse és özvegyen maradt anyjuk – ezután nagy szegénységben, az özvegy munkájának csekély jövedelméből élt. Picard ennek ellenére kiváló oktatást kapott: Párizsban, a Lycée Henri-IV (korábban Lycée Napoléon) középiskolában érettségizett, majd a neves École Normale Supérieure-ön tanult matematikát. A középiskolában minden tárgyból jól teljesített, elsősorban latin és görög nyelvből, de visszaemlékezése szerint a matematikát nem szerette, és csak az értettségi utáni nyári szünetben, egy algebrakönyv elolvasása nyomán jött meg a kedve a tantárgyhoz. Az École normale supérieure mellett az École polytechnique-re is jelentkezett. A felvételi rangsorban az előbbin első, az utóbbin második helyen volt. Az École normale képzése a természettudományokra koncentrált, mígy az École polytechnique-en a mérnökképzés állt a középpontban. Jacques Hadamard nekrológja[12] szerint Picard végül azért választotta a természettudományos irányt, mert találkozott Pasteurrel, aki lelkesítően beszélt a természettudományok fontosságáról. 1877-ben diplomázott; ismét első volt a végzős diákok rangsorában.

Miután megszerezte diplomáját, egy évig tanársegédként az École normale-on maradt, majd 1878-ban előadó lett az Université de Paris-n, a következő évben pedig már professzori állást kapott Toulouse-ban. 1881-ben visszatért Párizsba, ahol az École normale-on maître de conférences fokozatban mechanikát és csillagászatot tanított.

1885-ben a differenciálszámítás egyetemi tanára lett a Sorbonne-on, de mivel még nem volt harmincéves, formálisan nem foglalhatta el a pozíciót, így egy évig a saját helyetteseként dolgozott. 1897-ben az analízis és a felsőbb algebra egyetemi tanára lett; ennek révén lehetősége nyílt a kutatójelöltek mentorálására.

1894-től 1937-ig az École Centrale des Arts et Manufactures-en is tanított. Itt négy évtized alatt több mint tízezer mérnök képzésében vett részt.

Picard nevezetes volt kitűnő, világos és érdekfeszítő előadói stílusáról.[12]

1881-ben jelölték először a Francia Természettudományi Akadémia tagjának, de fiatal korára tekintettel nem választották be, és végül csak 1889-ben – még mindig csak harminchárom évesen – lett akadémikus. 1917-től haláláig, 1941-ig a Francia Természettudományi Akadémia állandó titkára volt.

1919-től 1936-ig Picard volt az International Research Council nevű szupranacionális tudományos szervezet elnöke. Az IRC-t az első világháborúban győztes hatalmak hozták létre a tudományos együttműködés elősegítésére. Az erősen németellenes Picard-nak jelentős szerepe volt abban, hogy a német és osztrák tudósokat egészen az 1920-as évek végéig távol tartsák a különböző nemzetközi tudományos kongresszusoktól.[13]

Matematikai munkássága[szerkesztés]

Émile Picard nevét több tétel is őrzi.

A komplex analízis alapvető eredményei közé tartozik a kis és a nagy Picard-tétel. A kis Picard-tétel szerint egy komplex változós, komplex értékű egész függvény vagy konstans, vagy legfeljebb egy érték kivételével minden komplex értéket felvesz. (A „legfeljebb egy érték kivételével” kitétel nem hagyható el: a komplex számsíkon értelmezett, hozzárendeléssel képzett függvény például teljes, nyilvánvalóan nem konstans, de a 0 értéket sehol sem veszi föl.)[14]

A nagy Picard-tétel azt mondja ki, hogy a komplex változós komplex értékű analitikus függvények bármely lényeges szingularitásuk bármely környezetében legfeljebb egy érték kivételével minden komplex értéket végtelen sokszor felvesznek.[15]

Családja[szerkesztés]

Émile Picard 1881-ben vette feleségül Charles Hermite lányát, Marie-t (1860–1945). A házaspárnak két fia és három lánya (Charles, Henry, Jeanne, Suzanne és Madelaine) született. Charles és Madelaine az első világháborúban haltak meg, Henry pedig röviddel a háború után.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. ↑ [LH//2144/15 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Пикар Эмиль, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  8. ↑ LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  10. ↑ LH//2144/15
  11. ↑ a b Généalogie de Emile PICARD (francia nyelven). Geneanet. (Hozzáférés: 2021. december 11.)
  12. ↑ a b (1942) „Emile Picard. 1856–1941”. Obituary Notices of Fellows of the Royal Society 4 (11), 129–150. o. DOI:10.1098/rsbm.1942.0012.  
  13. ↑ Karen Hunger Parshall – Adrian Clifford Rice: Mathematics Unbound: The Evolution of an International Mathematical Research Community, 1800-1945. ISBN 978-0-8218-9673-0 Hozzáférés: 2021. december 11.  
  14. ↑ Weisstein, Eric W.: Picard's Little Theorem (angol nyelven). mathworld.wolfram.com. (Hozzáférés: 2021. december 13.)
  15. ↑ Weisstein, Eric W.: Picard's Great Theorem (angol nyelven). mathworld.wolfram.com. (Hozzáférés: 2021. december 13.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Émile_Picard&oldid=26766023”