Királynék völgye 66
| Királynék völgye 66 | |||||
| Nofertari temetkezési helye | |||||
 | |||||
| Elhelyezkedés | Királynék völgye | ||||
| Felfedezés dátuma | 1904 | ||||
| Feltárta | Ernesto Schiaparelli | ||||
| Térkép | |||||
 QV66
Pozíció Egyiptom térképén
| |||||
 é. sz. 25° 43′ 39″, k. h. 32° 35′ 31″ | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királynék völgye 66 témájú médiaállományokat. | |||||
A Királynék völgye 66. sír Nofertari, II. Ramszesz egyiptomi fáraó kedvenc felesége sírja a Királynék völgyében. Ez az egyik legkiemelkedőbb szépségű ókori egyiptomi sír;[1] a Királynék völgyében vitathatatlanul a legszebb és legjobb állapotban fennmaradt. Állapota lehetővé teszi, hogy dekorációs programját teljes egészében tanulmányozni lehessen.[2]
Leírása[szerkesztés]
A sír egyszerű alaprajzán megfigyelhető a ramesszida kori sírokra jellemző hajlított tengely.[3] A bejárattól lépcsősor vezet le egy négyzetes alaprajzú előkamrába, ahonnan kelet felé (jobbra) egy oldalkamra nyílik. Az előkamrából dél felé ferde szögben indul lefelé egy újabb lépcsősor, ez vezet le magába a négyoszlopos sírkamrába, melyből kelet, nyugat és dél felé is nyílik egy-egy oldalkamra.[4]
A gyenge mészkő miatt a dekorációkat nem magába a sír falába, hanem az erre felvitt vastag vakolatrétegbe faragták.[3] A falfestmények a királyné útját ábrázolják, amint temetése után eljut a túlvilágra. Az egyiptomiak gondolkodásában a halál és újjászületés szoros kapcsolatban állt egyrészt a napkelte és napnyugta váltakozásával, másrészt a túlvilágon való újjászületéssel Oziriszként. Nofertari sírjában mindkettő megjelenik; Ozirisz és a vele kapcsolatban álló istenségek mellett szoláris istenek is megjelennek. A királyné férje nélkül szerepel a sírban, bőre a férfiakra jellemző vöröses árnyalatot ölti a nők ábrázolásánál megszokott sárga helyett, ami Ozirisszel való azonosulását mutatja.[2]
A középső folyosó a sírt gyakorlatilag két részre osztja, ami két különböző témájú dekorációt tesz lehetővé.[2] A sírkamra ábrázolása mutatja az elhunyt útját az alvilág kapuin át, melyeket a fal díszítése ábrázol. Ezután az elhunyt felfelé halad, az előkamrába és annak oldalkamrájába, ahol a Halottak könyve újjászületésről szóló szövegei szerepelnek, köztük a 17., amely az elhunytat Atummal azonosítja és lehetővé teszi számára, hogy előlépjen a fénybe.[5]
Az előcsarnok[szerkesztés]
Az előcsarnok és oldalkamrája a horizontot, élet és túlvilág határát jelképezi. Ezt a bejárat fölötti kép is kiemeli, amely a horizontot ábrázolja.[6] A dekoráció két regiszterre oszlik. A felső regiszterben, a bejárattól balra látható az a kép, ahol Nofertari szenet-játékot játszik Nofertari – ez a népszerű táblás játék egyes feltételezések szerint vallási jelentőséggel is bírt, és segítette a holtat útja során.[7] Emellett látható egy ba egy szentélyen; az adoráló elhunyt; Aker; bennu-madár; Ízisz és Nebethet, amint a ravatalán fekvő királynét őrzik és siratják; Heh térdelő alakja; két istenség, Mehetweret tehén alakjában; szarkofág hat démonnal. Az alsó regiszterben a Kapuk könyve olvasható.[8]
A keleti falon Nofertari Oziriszt imádja; egy benyílóban Neith és Anubisz látható, Hórusz, Ízisz fia vezeti kézen fogva Nofertarit, majd Ré-Harahti és Hathor látható, ezután Heper következik, majd Ízisz vezeti kézen fogva a királynét. Ezután egy dzsed-oszlop, Szelket és Ozirisz képe következik.[9]
Az előcsarnok jobb oldalán lévő benyílóból oldalkamra nyílik. Itt Ozirisz és Atum, valamint Ré azonosságát hangsúlyozzák; a bejárattal szemközti falon Ozirisz és Atum szerepel.[6] A feltáró régészek a Kelmék szobájának nevezték el a helyiséget az egyik gyönyörű festmény miatt, amely azt ábrázolja, hogy Nofertari kelméket adományoz Ptahnak.[10] A többi jelenetben Nofertari palettát és tintát ad Thotnak; Ré kosfejjel, múmiaformában látható Nebethet és Ízisz közt; az elhunytat ábrázolják, amint bikát és hét tehenet imád.[11]
Lefelé menet folytatódik az elhunyt útja az alvilág felé.[6] A lejárat fölött a Hórusz-fiak és sólyom láthatóak, kétoldalt pedig Neith és Szelket.[12] A sírkamrába vezető lépcső oldalfalainak festményein Nofertari istennőknek mutat be adományokat – baloldalt Hathornak, Nebethetnek és Maatnak, a jobb oldali festményeken Hathornak, Szelketnek és Maatnak. Ezután kétoldalt dzsed-oszlopok következnek. Lentebb Anubisz üdvözli a királynét a túlvilágon – a bal oldali képen Ízisz, a jobb oldalin Nebethet társaságában, és függőleges oszlopokban felírt szövegben helyet ígér neki a túlvilágon. Maat, az igazság istennője védelmezően tárja szét szárnyait a sírkamra bejárata fölött.[13]
A sírkamra[szerkesztés]
A sírkamrába leérve a királyné áthaladt az alvilág kapuin. A lejárat fölött szárnyas Maat látható, kétoldalt Nehbet és Uadzset. A sírkamra kb. 90 m² területű; mennyezetére égboltot festettek aranycsillagokkal.[7] Mint azt a helyenként lecsorgó kék festék tanúsítja, a mennyezet festésével készültek el utoljára.[14] A helyiség mindkét oldalán a dekoráció a Kapuk könyve jeleneteiből áll;[15] a holtak birodalmába vezető kapukat ábrázolják, mindegyiket három ijesztő külsejű démon őrzi, akiket Nofertarinak fel kell ismernie és meg kell neveznie, hogy továbbengedjék. Ezekben a felírt hieroglifák segítik.[16] A bal oldali falban valószínűleg a kanópuszláda elhelyezésére kialakított kis falfülke múmiaform Hórusz-fiak[17] és a hátsó falon szárnyas Nut ábrázolásával.[12]
A sírkamra négy oszlopának festményei a királyné újjászületését segítik. Dekorációjuk szimmetrikus: a két első oszlop első oldalán Inmutef, hátsó oldalán dzsed-oszlop, a két hátsó oszlop első oldalán dzsed-oszlop, illetve a királynét átölelő istennők (a jobboldalin Ízisz, a baloldalin Hathor) láthatóak. Mind a négy oszlopon szerepel Ozirisz; a két-két Ozirisz-ábrázolás szembenéz egymással. A velük átellenes oldalon (az oszlopoknak kifelé, a sírkamra bal és jobboldalo fala felé forduló felületén Hathor, Ízisz és Anubisz ölelik át Nofertarit, valamint Ízisz az élet jelét nyújtja neki.[18] Az egyiptomi hit szerint itt ment végbe az újjászületés, mely után a királyné újra kiléphet a fénybe. A szarkofág, mely vörös gránitból készült, eredetileg a négy oszlop között állt; ennek a régészek már csak a fedelét találták meg.[19]
A sírkamrából dél felé nyíló cella díszítése a lerakódó sóréteg miatt majdnem teljesen elpusztult.[20] Bejáratánál dzsed-oszlop, Szelket és Ízisz láthatóak. A dekoráció stílusa itt kissé eltér a sír többi részétől; talán később készült.[17] A kelet és nyugat felé nyíló oldalkamrák festményeiből is kevés maradt fenn; a bejárat mellett dzsed-oszlopok, ureuszok láthatóak; a keleti kamrában Nofertari Hathor-tehén előtt, áldozati asztallal Anubisz és Ízisz előtt,[18] a hátsó falon Nut.[17] A nyugati kamrában Hórusz-fiak, Ízisz és Nebethet, a hátsó falon Thot, Anubisz és Imszet;[18] emellett látszik még egy épület képe, ami Ozirisz abüdoszi sírjára emlékeztet.[20] A mellékkamrákat valószínűleg raktárnak használták.[17]
A sírkamra falain Ramszesz Nofertariról írt szavai olvashatóak: „Iránta érzett szerelmem egyedülálló – senki nem léphet a nyomába, mert ő a legszebb nő a világon. Elég volt a közelembe érnie, és elrabolta a szívem.”[21]
Feltárása[szerkesztés]
A sírt 1904-ben fedezte fel egy torinói régészeti expedíció, melyet Ernesto Schiaparelli vezetett. A sírt már az ókorban kirabolták, a múmiából csak lábának egyes részei maradtak fenn. A fennmaradt tárgyak közt a gránit szarkofág maradványain kívül találtak még pálmalevélből font sarut, szikomorfából faragott usébti-figurákat (szám szerint 34-et), amforatöredékeket, karperecdarabot,[3] amuletteket, kis láda fedelét és egy jogar fejét Ay fáraó nevével. Ezek ma a torinói Egyiptomi Múzeumban találhatóak. Az 1988-as konzerválási munkálatok során egy aranyfólia darabja is előkerült Nofertari nevével.[17] Az 1950-es években a sír a falfestmények károsodása miatt (a díszítés alapozásához felvitt vakolatréteg a lerakódott sóréteg miatt leválással fenyegetett) zárva állt a nagyközönség előtt, 1986 és 1992 között restauráló munkát folytattak benne, és 1992 novemberétől korlátozottan, de nyitva áll a látogatók előtt.[1]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Alberto Siliotti: Királyok völgye. Budapest: Gabo. [1998]. ISBN 963-8009-14-4 , p.80
- ↑ a b c Demas, Martha, and Neville Agnew, eds. 2012. Valley of the Queens Assessment Report: Volume 1. Los Angeles, CA: Getty Conservation Institute. p.49 Getty Conservation Institute, link
- ↑ a b c Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója. Debrecen: Gold Book. 2000. ISBN 963-9437-28-X , p.197
- ↑ Siliotti, op.cit., pp.84-84, 88
- ↑ Demas & Agnew, op.cit., p.50
- ↑ a b c Demas & Agnew, op.cit., p.51
- ↑ a b Siliotti, op.cit., p.88
- ↑ Porter, Bertha & Rosalind Moss: Topographical Bibliography: The Theban Necropolis, pp.762-763
- ↑ Porter & Moss, p.763
- ↑ Siliotti, op.cit., p.89
- ↑ Porter & Moss, pp.763-764
- ↑ a b Porter & Moss, p.764
- ↑ Siliotti, op.cit., pp.89-90
- ↑ Tyldesley, op.cit., p.198
- ↑ Porter & Moss, pp.764-765
- ↑ Siliotti, op.cit., p.90
- ↑ a b c d e Demas & Agnew, op.cit., p.52
- ↑ a b c Porter & Moss, op.cit., p.765
- ↑ Siliotti, op.cit., p.92
- ↑ a b Siliotti, op.cit., p.93
- ↑ Jimmy Dunn: The Queens of Ramesses II