Ismeretterjesztő irodalom
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az ismeretterjesztő irodalom olyan irodalom, amely a tudományos ismeretek közérthető, általános formában való átadására törekszik. A tágabb jelentésű ismeretközlő irodalom keretébe tartozik (ide soroljuk még a szakirodalmat, életrajzot, naplót, levelet stb.) Az ismeretterjesztő irodalom olykor nehezen határolható el a szakirodalomtól.
Az ismeretterjesztő művek abban különböznek a szépirodalmi művektől, hogy nem művészi célból készülnek. Ennek ellenére számos ismeretterjesztő mű a szépirodalomba is sorolható, ha szerzőjük jellemzően szépírói eszközöket is felhasznál.
Az ismeretterjesztő irodalom magyarországi története[szerkesztés]
A szakszerű kutatás kibontakozásával egyidejűleg indult meg először a nemesi olvasóközönségnek szánt tudományos ismeretterjesztő irodalom fejlődése. Művelői éppúgy az egyházi értelmiség képviselői, mint a szaktudósok: az írók mindkét esetben a tudomány és a hit, illetve a rendiség és a kormányzat szempontjait egyeztetve jártak el.
A tudomány-népszerűsítő művek szerzői, hogy írásaikat tetszetőssé, olvasmányossá tegyék, a szerkesztésben szépirodalmias eszközöket használtak, a nyelvi megformálásban az igényes műpróza mellett a verset is alkalmazták, az anyag megválasztásában pedig különös előszeretettel viseltettek a furcsaságok, kuriózumok, távoli földrészek érdekességei iránt. A könyvek nyelve a szépirodalom általános helyzetét tükrözve vegyesen latin és magyar volt.
Ismeretterjesztő irodalom – szakirodalom[szerkesztés]
Az ismeretterjesztő irodalmat gyakran nevezik szakirodalomnak is, ez ellen azonban a szakirodalmat írók gyakran tiltakoznak, kikérvén maguknak, hogy az ismeretterjesztő irodalom márpedig nem szakirodalom.
A kétféle irodalmi terület a tárgyalás szakmai szintje (szakfogalmak, szakmai nyelvezet alkalmazásának mértéke) szerint határolható el:
- ismeretterjesztő irodalom: közérthető szintű művek.[1]
- szakirodalom: tudományos, illetve szakmai szintű művek (megértésükhöz megfelelő előismeretek szükségesek)
Ebből következően az ismeretterjesztő irodalomba tartozó könyvek a nagyközönség számára, nagyobb példányszámmal kerülnek forgalomba – míg a szakkönyvek a szűk szakma művelőinek készülnek elsősorban, kisebb példányszámmal.
Az angol non-fiction kifejezés bővebb az ismeretterjesztő irodalomnál, mivel a szakirodalmat is magában foglalja.
Az ismeretterjesztő irodalom műfajai[szerkesztés]
- Népszerű–ismeretterjesztő munka
- Almanach
- Értekezés (disszertáció, tézis, értekezés)
- Kézikönyvek, azon belül:
- Szótár
- általános szótár
- szakszótár
- Enciklopédia – eredetileg tematikus cikkekből álló tudományos gyűjtemények (napjainkban a lexikonnal felcserélve használják)
- Lexikon – eredetileg ABC-rendes (szótárszerű) cikkekből álló gyűjtemények (napjainkban az enciklopédiával felcserélve használják)
- általános lexikon
- szaklexikon
- Szótár
- Monográfia (tanulmány)
- Tanulmánygyűjtemény
- Emlékirat
- Kiállítási katalógus
- Oklevél
- Kritika
- Tankönyv
- Törvénygyűjtemény
- Urbárium
- Útikönyv
- Életrajz, azon belül:
- Emlékirat
- Esszé
- Levél
- Napló
- Szabálykönyv
- Szövegkönyv
- (Tudományos) újságcikk
- Atlasz (térképgyűjtemény)
A fentiek mind nyomtatásban megjelent, sokszorosított könyvek, mind kiadatlan (kézzel írt és nyomtatott) kéziratok lehetnek.