Crown-Ikarus 286
Crown-Ikarus 286 | |
Más néven: Orion III | |
Gyártási adatok | |
Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, Crown Coach Corporation, Orion Bus Industries |
Gyártásban | 1980–1986 |
Legyártva | 503[* 1] db |
Típus | csuklós |
Utasparaméterek | |
Szállítható személyek száma | 107 fő |
Ülőhelyek száma | 61 db |
Méretek | |
Hosszúság | 18 200 mm |
Szélesség | 2600 mm |
Magasság | 3200 mm |
Tengelytáv | |
A-B | 5700 mm |
B-C | 7120 mm |
Fordulókör átmérő | 26,5 m |
Tömeg | 15000,85 kg |
Hasznos terhelés | 8750 kg |
Műszaki adatok | |
Maximális sebesség | 97 km/h |
Motor | CUMMINS NHHTC-290, 6 hengeres, fekvő, soros, turbófeltöltött dízelmotor, Cummins NHHTC-300 vagy NHHTC-350 dízelmotor |
Sebességváltó | Allison HT747, 4-fokozatú automatikus váltó, Allison HTB748 vagy HT-7400 automata váltó hidraulikus retarderrel |
A Wikimédia Commons tartalmaz Crown-Ikarus 286 témájú médiaállományokat. |
A Crown-Ikarus 286 (Kanadában: Orion III, más néven: Orion Bus Industries Orion-Ikarus 286) az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár és a Los Angeles-i Crown Coach Corporation által 1980 és 1986 között gyártott városi csuklós autóbusztípus, amelyet az USA, illetve Kanada számára készítettek. Az autóbuszok kezdetleges felépítése Magyarországon, az Ikarus-gyárakban folyt, majd a végösszeszerelést a Crown Coach Corporation, illetve az Orion III típusét az Orion Bus Industries végezte el. Az autóbuszt László Anna tervezte, róla kapta a becenevét: Anna’s baby, vagyis Anna babája.
Története[szerkesztés]
Háttértörténet: a McDonnell Douglas ajánlata[szerkesztés]
1975-ben egy pályázati felkérés érkezett a Mogürthöz a McDonnell Douglas repülőgépgyártótól, mely szerint a Los Angeles-i közlekedési vállalat csuklós autóbuszokat szerezne be 50%-os munkamegosztással, mivel az Amerikai Egyesült Államok piacára csak olyan terméket engedtek be, melyek legalább 50%-ban az ország főegységeit tartalmazták. Ennek megvalósíthatósági vizsgálatát László Anna vezetőtervezőre bízták. A vizsgálat eredménye az lett, hogy egy teljesen új autóbuszt kellene tervezni, mely tartalmazza a 200-as családhoz hasonló felépítést (pl. a 200-asokkal azonos homlok- és hátfal, ablakok, ajtók). Az autóbusz szélessége az előírás szerint 2600 mm, viszont az európai szabvány és a homlok- illetve a hátfal 2500 mm. Ezt úgy oldották meg, hogy az első tengely előtt és a hátsó tengely utáni kereszttartótól 2500 mm széles. Ez költséghatékonynak bizonyult, mert nem kellett új sajtolószerszámokat készíteni. Az Ikarus két évvel később elkészítette a prototípust, a 286.K1-et.
Az első prototípus: a Big Red[szerkesztés]
Az autóbuszt 1977. december 18-án saját lábán Hamburgba szállították, ahonnan hajóval érkezett Los Angeles-be. Az 1978. február 1-jén tartott bemutatón jelentős érdeklődéssel figyelték meg az új buszt, így Los Angeles város és a közlekedési vállalatok vezetőinek és szakembereinek egy rövid úton volt alkalmuk figyelemmel kísérni a busz menettulajdonságát és jó manőverezési készségét is. Esztétikailag és kialakításának szempontjából is megfelelt a prototípus, de apróbb módosításokat még végeztek rajta a forgalomba állítása előtt, pl. rádiót, antennát, tűzoltó készüléket, jegyautomatát, illetve ajtóknál korlátokat szereltek fel az üzemeltető és a biztosító kérésére.
A 30 napos próbaüzem után pozitív visszajelzés érkezett a járművezetők és az utasok köréből is. Az autóbuszba továbbadása előtt nagyobb generátort kapott, oldalablakot is kicserélték: a gumiba ágyazott edzett üveg helyett, kifelé nyíló vészkijárati ablakokra és rétegelt ragasztott üvegre. A bemutató körút után ezeket hővisszaverő fóliával vonták be, illetve a második és a harmadik ajtó színét is a korábbi pirosról fehérre változtatták. További változtatás volt a kormánykerék feketére cserélése, illetve az első lökhárító alatt egy pár kerek lámpa felszerelése.
A bemutató körút után a buszt visszaszállították Magyarországra, majd félre állították az amerikai előírásokból adódó eltérések miatt. Állapota leromlott, az Ikarus a '90-es években elbontotta.
A második prototípus: a lengőajtós K2-es[szerkesztés]
1980-ban elkészült a második prototípus, a csont fehér külsejű (a portlandi Tri-Mat flottaszíne) és lengőajtókkal rendelkező 286.K2-es. 1981. november 23-án megérkezett a New York-i Queens Transit County közlekedési vállalathoz, azonban üzletkötés nem jött létre. Ezt követően a busz Milwaukeeba került, ahol alkatrészként használták fel.
1981 után[szerkesztés]
Az 1981-es BNV-n bemutatott, portlandi 286.02-es kialakítású autóbusz BNV nagydíjjal jutalmazták. Az autóbusz harmadik ajtajánál Vapor típusú kerekesszékes felvonót építettek be. Az autóbuszba FOK-GYEM kijelzőket szereltek be, ami akkoriban különlegességnek számított (viszonyításképpen: a 280-as buszokba az Ikarus 1986-tól szerelt be FOK-GYEM kijelzőket).
Az 1984-es szállításkor két autóbuszt a behajózás után nem rögzítettek megfelelően a konténer tárolóban, emiatt a buszok jelentős sérülést szenvedtek, ami miatt menthetetlenné váltak. Az autóbuszokat alkatrészként használták fel, árukat a biztosító kifizette, illetve a két autóbusz pótlását leszállították a megrendelőnek.
1985-ben a portlandi Tri-Met megvádolta a Crownt és az Ikarust, mert a buszok állapota az üzemeltetés kezdete után 3-4 évvel jelentősen leromlott, emiatt jelentős javításokat kellett végrehajtani az ajtókkal és az ablakokkal kapcsolatban. A két cég a javítások egy részét elvégezte, azonban a többit nem hajlandó garanciálisan kijavítani, emiatt az autóbuszok napok álltak különböző meghibásodások következtében. Közel másfél évvel később a Tri-Met és a két gyártó megegyezett, a garanciát meghosszabbították.
A Tri-Met az autóbuszokon az évek során több módosítást hajtottak végre:
- A '80-as évek második felében a Cummins motorok cseréjét látta szükségesnek, helyükre Detroit Diesel DD 6-71 motort szereltek be, melyek megbízhatóságot jelentettek és csökkentették a karbantartás költségét is.
- 1989-ben kiszerelték a kerekesszékes felvonókat a buszok egy részéről.
- A '90-es évek közepén két kerékpár szállítására alkalmas kerékpártartókat szereltek fel az első lökhárítóra.
A Tri-Met a buszok üzemeltetésének utolsó éveiben készített egy tanulmányt a NABI és az Ikarus számára, melyben a további közlekedtetéshez szükséges javításokról és módosításokról, illetve a modernizálásról és megvalósíthatóságáról írtak. A NABI készített egy tervezetet és végül egy autóbusz felújítását végezték el az üzemeltetővel közösen. A modernizálás összege közelített egy új jármű árához, így csak egy autóbuszt újítottak fel. A 286-osokat a későbbiekben leselejtezték.
Üzemeltetők[szerkesztés]
Vállalat | Hely | Darabszám | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Crown-Ikarus 286 | |||
Transit Authority of River City | Louisville (Kentucky) | 15 | Az első busz 1980-ban lett leszállítva |
Tri-Met | Portland (Oregon) | 87 | 1981-től 1982 közepéig beszerezve; a legtöbbet beszerző vállalat a 286-os típusból; mindegyik busz 3 ajtóval lett felszerelve; az első ajtónál kerekesszékes felvonót építettek be. |
Houston METRO | Houston (Texas) | 50 | |
Milwaukee County Transit System | Milwaukee (Wisconsin) | 40 | 1984-től 2000-ig közlekedtek |
SamTrans | San Mateo County (Kalifornia) | 10 | |
Capital District Transportation Authority | Albany (New York) | 8 | |
Santa Clara County Transportation Agency | San José (Kalifornia) | 15 | AC Transit-nak 1988-ban |
TheBus | Honululu (Hawaii) | 8 | |
Jacksonville Transportation Authority | Jacksonville (Florida) | 10 | |
AC Transit | Oakland (Kalifornia) | N/A | 15 busz a Santa Clara County-tól bérelve 1988-tól. |
Orion III | |||
Toronto Transit Commission | Toronto (Ontario) | 90 | 1987-től 2003-ig közlekedtek, forgalomból kivonva: 1997 és 2003 között. Néhány autóbusz eladva a OC Transpo-nak. |
OC Transpo | Ottawa (Ontario) | 188 | 1985-től 2003-ig közlekedtek, forgalomból kivonva: 1997 és 2003 között. Néhány autóbusz vásárolva a Toronto Transit Commission-től, illetve egy a St. Catharines Transit-tól. |
St. Catharines Transit | St. Catharines (Ontario) | 1 | Az 1980-as évektől az 1990-es évek elejéig közlekedett. Eladva az OC Transpo-nak. |
Érdekességek[szerkesztés]
- A McDonnell Douglas repülőgépgyártónak tartott bemutatón László Anna személyesen vezette és mutatta be a 286.K1-et. Később több bemutatón, illetve New Yorkból Portlandbe is ő vezette a buszt, ami ennek hatására kapta az Anna’s baby becenevet.[1]
- A houstoni 286.08-as buszok végösszeszerelését a Crown Coach Corporation pénzügyi okokra hivatkozva nem vállalta, ezért azt az Union City Body Company végezte el, feltehetőleg emiatt nem került Crown-Ikarus logó és 286-os típusszám az autóbuszokra.
- Kanadába Orion III néven szállították a buszokat.
Képgaléria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ 246 db Crown-Ikarus 286, 257 db Orion III néven
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Crown-Ikarus 286 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Orion Bus Industries Orion-Ikarus 286 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Ikarus 286 USA kivitelű városi csuklós autóbusz. buszok.freeweb.hu. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 28.)
- A 286-osok nyomában – 1. rész. eagbuszok.blog.hu, 2015. augusztus 22. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 28.)
- A 286-osok nyomában – 2. rész. eagbuszok.blog.hu, 2015. augusztus 28. [2016. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 28.)
- Csuklós Baby, László Anna második gyermeke. autoszektor.hu. (Hozzáférés: 2016. július 28.)