Hóvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hóvirág
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Amarilliszformák (Amaryllidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Galantheae
Nemzetség: Galanthus
L.
Szinonimák
  • Acrocorion Adans.
  • Chianthemum Siegert ex Kuntze
  • Erangelia Reneaulme ex L.
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hóvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hóvirág témájú médiaállományokat és Hóvirág témájú kategóriát.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Huszonegy faja él a Pireneusoktól Közép- és Dél-Európán át a Kaspi-tóig, illetve a Közel-Keletig. A legkülönlegesebb faj Görögországban él és októberben virágzik. Magyarországon hat fajjal találkozhatunk: a kertekben ültetett pompás (Galanthus elwesii), redőslevelű (Galanthus plicatus) és a Voronov-hóvirággal (Galanthus woronowii), ritkábban a karcsú (Galanthus gracilis) és a levantei hóvirággal (Galanthus fosteri), valamint az őshonos kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis), amelyet egyszerűen „hóvirágnak”[1] is neveznek.

A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj Magyarországon is.[2] Természetvédelmi értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.[3]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Földalatti raktározó szerve az 1–2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki, fajtól függően az ősz vagy a tél végén. A hagymából kinövő szár egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kis, belső lepellevél zöld foltokkal vagy rajzolattal.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

19 fajta hóvirág (Galanthus) megoszlása Európában és a Közel-Keleten. A természetes eloszlás szerinti reprezentáció megpróbálása (Wikipedia en, de, ru, fr)

Az üde vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek.

A nagy hóvirágállományokban gyakoriak a faj alaptípusától eltérő példányok. A virágnak többféle változata is kialakulhat, így lehet kétszárú, kétvirágú, a két lepelkörből az egyik hiányozhat vagy a lehet két lepelkör egyforma. A belső lepelkör olykor átmenetekkel porzókká alakulhat. Esetenként kettőnél több lepelkör (telt virág) alakul ki. A lepellevelek száma körönként 1–6 között változhat. A virág színében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak. A foltok rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított „U” helyett lehet „X”, vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 pont.

A termesztett 6-7 hóvirágfaj változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300-féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet nemesítettek ki belőlük.

Rendszertani felosztása[szerkesztés]

A nemzetségbe 21 természetes és 2 hibrid faj tartozik:

A főbb fajok[szerkesztés]

Pompás hóvirág[szerkesztés]

Pompás hóvirág (G. elwesii)
Pompás hóvirág virága közelről (G. elwesii)

A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Viszonylag nagy termetű, virágkocsánya 20–25 centiméteres magasságú is lehet, napos-félárnyékos, félszáraz helyen is tartható, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, korai változatai november végén, decemberben nyílhatnak is, de Magyarországon csak enyhe tél esetén kezd el virágozni december közepén-végén. Levelei szélesek, szürkészöldek, szárölelők. A virág belső lepelleveleinek külső oldala - változattól függően - tövénél és csúcsánál, vagy csak a csúcsánál, esetleg végig zöld.

Kivadulásától nem kell tartani, mivel kertészeti példányai többnyire terméketlenek.

Redőslevelű hóvirág[szerkesztés]

Redőslevelű hóvirág (G. plicatus)

A redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) Dél-Ukrajnából, Dobrudzsából és Törökország északnyugati részéről (bizánci hóvirág - G. byzantinus) származik. Kocsánymagassága kb. 20 cm. Február végén - március elején virít. Levelei zöldek, a főbb erek mentén kissé hajtogatottak (redősek). Belső lepellevelei a csúcsuk táján zöldesek, de a bizánci alfaj esetében a belső lepellevelek töve is zöld. Számtalan kertészeti változata esetében a belső lepellevél zöld rajzolata különféle alakú, méretű.

Magról jól szaporodik, de hazánkban jelentősebb állománya csak az Alcsúti Arborétumban él. Innét széthordva fellelhető a térség kertjeiben, temetőiben, a budai Jókai-kertben, de megjelent Fejér megye erdőszélein és a budai erdőkben is - kerti hulladékkal kihordva.

Voronov-hóvirág[szerkesztés]

A Voronov-hóvirág (Galanthus woronowii) az élénkzöld színű, széles levelű hóvirágfajok leggyakrabban ültetett képviselője. Virága a hazai hóvirágéhoz hasonló, a belső lepelkörnek csak a kicsípett csúcsa körül láthatunk zöld foltot. Levelei pedig a tavaszi tőzike üde zöld leveleit idézik.

A Fekete-tengert keletről ölelő hegységekben, a Nyugat-Kaukázusban és a Pontus-hegység keleti felében élnek legnagyobb állományai, de előfordul még a Közép-Kaukázusban is, ahol a magasabb részeken a hasonló megjelenésű rokonai váltják fel. Az európai kertek számára több mint 100 évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni G. latifolius (= széles levelű) néven, de ezt az elnevezést később egy magas-kaukázusi faj (azóta G. platyphyllus) vette át, amelynek tényleg 5–6 cm széles levelei vannak. Sokáig keverték a görög szigetvilág déli részén előforduló ikariai hóvirággal (G. ikariae) is, de annak lepelcsúcsi zöld foltja lényegesen nagyobb, levelei vastagabbak. Az utóbbi évtizedben újra fellendült kereskedelme, a hazai kertészetekben is árusítják hagymáit. Igényei a kikeleti (hazai) hóvirágéhoz hasonlóak.

Levantei hóvirág[szerkesztés]

A levantei hóvirág (Galanthus fosteri) a Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria és Törökország délkeleti hegyvidékein él. Megjelenésében hasonlít a pompás hóvirágéhoz, de levelei mindig élénkzöldek, sosem szürkések. Kevésbé ismert faj, botanikus kertekben csak ritkán látható. Magyarországon az Alcsúti Arborétumban él egy kisebb állománya, innét széthordva látható néhány kertben és temetőben.

Karcsú hóvirág[szerkesztés]

A vékony, vagy karcsú hóvirág (Galanthus gracilis) a pompás hóvirág (G. elwesii) közeli rokona, attól csak kisebb termete (10–15 cm), keskenyebb, enyhén csavarodó, többnyire felálló, levelei különböztetik meg. A legbiztosabb elkülönítő bélyeg, hogy a hagymából kibújó levelek kétoldalt állnak, és a külső levél nem öleli a másik levelet még részlegesen sem. A virágok belső leplei - a pompás hóvirágéhoz hasonlóan - a tövüknél és a csúcsuknál is zöldfoltosak. Elterjedése részben átfed a pompás hóvirágéval. Hozzánk legközelebbi állományai az Al-Dunát kísérő hegyvidékeken (pl.: Balkán-hegység) élnek. Hazánkban csak néhány magángyűjteményben látható.

Kikeleti hóvirág[szerkesztés]

Európa középső területein, valamint Dél-Európa hegyvidékein, lomhullató erdőkben él a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis). A bevezetőben leírt változatok gyakran megjelennek a magyarországi hóvirágállományokban. Hagymájuk rendkívül erős toxint tartalmaz.

A kikeleti hóvirág példányai Magyarország és az Európai Közösség területén védettséget élveznek, letépésük pénzbírságot, súlyosabb esetben eljárást is von maga után.[2][3]

2017-ben az év vadvirágának választották Magyarországon.[4][5]

Biológiai hatása[szerkesztés]

Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[6]

A gyógyvirág egy aktív lektint tartalmaz, amelyet GNA-nak (Galanthus nivalis agglutinin) neveztek el.[7]

1995-ben a Nagy-Britanniában dolgozó magyar genetikus, Pusztai Árpád a burgonyába génsebészeti eljárással GNA-géneket vitt be. Erről egy 1998-as rádióinterjúban számolt be.,[8] amelyet a Lancet c. tudományos folyóirat 1999-ben közölt.[9] A World in Action c. műsorban kijelentette, hogy a módosított burgonyával etetett kísérleti patkányok bél- és immunrendszere károsodott. A következőket mondta: „Én, ha lehet, biztosan nem enném meg ezt” (ti. a génmódosított burgonyát), és „nagyon tisztességtelennek tartom, hogy az embereket kísérleti patkányokként használjuk”.[8] Ezen kijelentések után kezdődött a híres Pusztai-ügy.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 118., 380. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  2. a b Híradó.hu: Tilos hóvirágot szedni! www.alon.hu. (magyarul) alon.hu (2006. január 31.) (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  3. a b 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. net.jogtar.hu. (magyarul) net.jogtar.hu (Hozzáférés: 2017. március 8.) A jogszabály 2017. március 8-án hatályos állapota.
  4. Archivált másolat. [2017. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 7.)
  5. Év vadvirága 2017
  6. Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények
  7. (1995) „Structure of mannose-specific snowdrop (Galanthus nivalis) lectin is representative of a new plant lectin family”. Nature Structural Biology 2, 472–479. o. DOI:10.1038/nsb0695-472. PMID 7664110.  
  8. a b Árpád Pusztai: Biological Divide – James Randerson interviews biologist Árpád Pusztai”, The Guardian, 2008. január 15. (Hozzáférés ideje: 2010. április 25.) 
  9. (1999) „Effect of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus nivalis lectin on rat small intestine”. The Lancet 354 (9187), 1353–1354. o. DOI:10.1016/S0140-6736(98)05860-7. PMID 10533866.  

Irodalom[szerkesztés]

  • Zubov & Davis. Galanthus panjutinii sp. nov. Phytotaxa 50 © 2012 Magnolia Press
  • Kerényi-Nagy Viktor, Udvardy László, Baranec Tibor. Különleges hóvirág változatok a Felvidékről KITAIBELIA 13(1); 2008. 111. oldal
  • Matt Bishop, Aaron Davis, John Grimshaw (2002). Snowdrops: a Monograph of Cultivated Galanthus. Griffin Press. ISBN 0-9541916-0-9.
  • Aaron Davis (1999). The genus Galanthus. A Botanical Magazine monograph. Portland, Oregon: Timber Press. ISBN 0-88192-431-8.
  • Christopher Brickell - Dísznövény enciklopédia - Az Angol Királyi Kertészeti Társaság Kézikönyve Pannon Kiadó Budapest, 1993. ISBN 963-7866-60-4; 369-370., 488. oldalak

További információk[szerkesztés]