Gödöllői művésztelep

A művésztelep egyik alapítójának, Nagy Sándornak és feleségének, Kriesch Laurának szobra a Gödöllői Városi Múzeumban

A gödöllői művésztelep a magyar szecesszió központi iskolája, amelyet „az Egészélet szigeteként” is szoktak aposztrofálni Nagy Sándor hasonló című írása nyomán. 1901-től 1921-ig működött a mai Haraszt városrészben, alapítói Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak. A művészek közül sokan Gödöllőre is költöztek családjukkal együtt. A csoportra a preraffaelitizmus, tolsztojánizmus hatott, központban a kereszténység otthon-, szeretet- és család eszméje. Tagjai a képzőművészet és iparművészet egységére törekedtek, olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincseiből táplálkozva megszünteti a hagyományos polgári művészetet. Állami támogatással gobelin-, szőnyegszövő- és szobrásziskolát alapítottak.

Tagjai

• Körösfői-Kriesch Aladár
• Nagy Sándor
• Remsey Jenő
• Sidló Ferenc
• Sovánka István
• Moiret Ödön
• Kozma Lajos
• Toroczkai Wigand Ede
• Ligeti Miklós
• Juhász Árpád
• Mihály Rezső

Források

• Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban az ókortól napjainkig, Győr, 2000.

Irodalom

• Gellér Katalin: A magyar szecesszió
• Gellér Katalin - Keserü Katalin: A gödöllői művésztelep. Corvina Kiadó, Budapest, 1987.